Mindenkivel megtörténhet

SZOBASZÍNHÁZ Új bemutató készül a TabulArt Szobaszínházban: A bak című monodrámát Hajós Szilárd játssza, Tóth-Kiss Hajni rendezésében. Az április végén színre kerülő darab témája szinte mindenkit érintő, általános társadalmi probléma: fizikai és szóbeli bántalmazás (nemcsak az iskolában). Hogyan lehet ebből úgy építkezni, hogy ha egzakt megoldást nem is, de valamiféle tanulságot vagy megoldási lehetőséget kínáljon fel a nézőknek: erről és a bemutatóhoz vezető útról meséltek az alkotók.
2017. ápr. 10. 0 comment
– Rendezőként könnyebb vagy nehezebb monodrámát színpadra állítani?
Tóth-Kiss Hajni: Bizonyos szempontból könnyebb, más szempontból nehezebb. Mindenképp könnyebb, hogy csak egy emberrel kell foglalkozni, így koncentráltabban tudok figyelni rá, nem kell tucatnyi szereplő játékát összefognom. Nehézsége, hogy gyakorlatilag az előadás teljes hossza alatt egyetlen embernek kell folyamatosan fenntartania a nézők figyelmét. Ehhez rendezői szempontból is több ötlet kell, és színészileg is jóval több munkát igényel, nem lehet megúszni bizonyos dolgokat. A bak egyébként sem könnyed darab, így az is nehézséget jelent, hogy ne nyomasszuk nagyon a nézőket, de mégis legyen hatása. Meg kell találni mindehhez az arany középutat, ami nem egyszerű.
– Színészként milyen kihívásokat jelent az egyszemélyes darab?
Hajós Szilárd: Mindig is szerettem volna kipróbálni magam monodrámában, hogy legyen lehetőségem kihozni magamból a legtöbbet. Ez az a műfaj, amiből igazán kiderül, hogy valakinek van-e köze a színészethez. Számomra mindig az adott karakter belső vívódása volt fontos és érdekes, ebben a drámában pedig bőven kínálkozik erre lehetőség. Olyan témát feszeget, amely mindennaposnak nevezhető. Velem is megtörtént, ez által is kapcsolódom a történethez. Színészileg tudok meríteni ezekből a rossz tapasztalatokból, de ez meg is terhel. A próbák során és az otthoni szövegtanulások, ismétlések során is gyakran kell erőt vennem magamon, hogy foglalkozni tudjak a szöveggel, mert tudom, milyen állapotba kerülök tőle. Az ember nem akar túl mélyre ásni magában. Két-három óránál többet nem is bírok vele egyhuzamban foglalkozni, utána már szünetet kell tartani, hogy ülepedjen.
– Mit kell tudni erről a darabról?
H. Sz.: William Matrosimone spanyol származású, amerikai író drámájából készült. Az eredeti egy sokszereplős darab, prevenciós jelleggel készült, Amerikában már nagyon sokszor bemutatták, film is készül belőle, Bang! Bang! Meghaltál! címmel. Mi ezt a darabot dolgoztuk át, szinte az összes szerepet egyetlen karakterbe sűrítettük, más nézőpontot és szálakat bontottunk ki benne. Egy srácról szól: kamasz, iskolába jár, éli az életét. Történnek vele dolgok, amiket fel kell dolgoznia ahhoz, hogy továbbmenjen az útján, csak nem biztos, hogy ez sikerül, vagy ha sikerül, nem mindegy, milyen áron. Ettől az előadás meglehetősen depresszív, de azért próbáltunk vinni bele néhány komikus elemet is, már amennyire lehetett.
– Egy rendezőnek mennyire vannak ilyenkor eszközei segíteni a színészt, hogy a személyes tapasztalatai ne nyomasszák túlságosan?
T-K. H.: Szilárddal sok szempontból nem könnyű. Alapból eléggé zárt személyiség, a rossz tapasztalatait pedig időnként külsőségekkel kompenzálja. Próbálok neki olyan feladatokat adni, amelyek megszabadítják ezektől a külső elemektől, de ezek néha nehezen jönnek. A legnehezebb dolog szembesülni saját magunkkal. Az előadás elsődleges koncepciója, hogy egy teljesen átlagos 16 éves gyerekről szóljon: nem szélsőséges kinézetű vagy viselkedésű fiú, mégis ki lehet kezdeni. Azt akarjuk sugallni, hogy gyakorlatilag bárki céltáblává válhat. Fontos, hogy épp ez a korosztály szembesüljön a problémával, akármelyik oldalon álljanak is, ezért is szerveztünk főpróbát diákoknak.  Akár egy jól kiválasztott gúnynév is nagyon sokat tud ártani és rombolni. Egyszerűnek tűnő dolgokkal lehet a leginkább tönkretenni valakit.
– Mire utal a cím?
T-K. H.: Ennek nem akarjuk az összes vetületét elárulni, de ezzel kezdődik minden. Esetünkben egy őzbakról van szó, általa indul el sokminden ebben a fiúban.
– Szilárd, milyen képzettséggel vágtál neki a munkának?
H. Sz.: Középiskola után eldöntöttem, hogy a színészetet választom hivatásomnak. Felvételiztem sokféle iskolába, végül felvettek a bostoni egyetemre, egy hónapos előadóművészi képzésre. Amikor ott végeztem, megtudtam, hogy felvettek egy szemeszterre a londoni zene és dráma akadémiára, klasszikus színészet szakra. Ez három és fél hónapot jelentett, Shakespeare-t és egyéb klasszikus drámákat elemeztünk, értelmeztünk. Megpróbáltam a három éves alapképzést is, de egyelőre nem jött össze: hatalmas a verseny és nagyon kevés a hely. Felvettek viszont egyéves musical színészi előképzőre egy londoni drámaiskolába. Itthon jártam a színművészeti előkészítőjére, idén megpróbálom a felvételit. Minden iskola más és más: egyik a mozgásra, másik inkább a színészi játékra vagy az énekre koncentrál. Angliában inkább a karakter jelenléte és a belső felépítése a fontos: hogyan lehet eljutni a figuráig, felépítve a háttértörténetét, múltját, jelenét. Jó, mert Hajni is abszolút ezt a vonalat képviseli, így az előadáshoz sok mindent fel tudok használni az Angliában tanultakból. Nemzetközi diákként ott az angol drámákkal és nyelvvel foglalkoztunk, ezért néha rám kell szólni, hogy vigyázzak az akcentusomra.
– Nemrég a rendezéssel is megpróbálkoztál. Milyen élményt jelentett?
H. Sz.: Kalocsán vittük színre a Showtime című musicalt. Ez volt az első rendezésem, kaptam is utána hideget-meleget. Tapasztalatnak, fejlődési lehetőségnek nagyon megfelelt. Egyébként is az építő jellegű kritikából élek: ha valaki azt mondja a munkámra, hogy jó, annak csak örülni lehet, fejlődni azonban a kritikai észrevételekből lehet. A színházi élet és munka összes vetülete érdekel, a technikától a rendezési. Mindenbe bele akarok kóstolni, mert érdekel, mennyi munkával jár, hogy összeálljon a darab.
– Rendezés közben nem jelent gondod, ha a szereplőnek is vannak ilyen jellegű késztetései?
T-K. H.: ebben az esetben nem volt ilyen problémánk. Szerintem el kell különíteni a szerepeket: nem lehet valamit belülről rendezni, legalább is ritkán lehet erre jó példát látni.
– A bak korhatáros darab. Kiknek ajánlható?
T-K. H.: Főként a 13-14 éves kortól diákoknak és a szüleiknek elsősorban, de persze, ezen felül bárkinek, hiszen ez a téma sajnos minden korban aktuális lehet. Az előadásban is tetten érhető egy elég erőteljes szülői szál: boncolgatja, hogy adott esetben mit tudtak volna ők segíteni, vagy hogyan terelték épp rossz irányba az eseményeket. Bízunk benne, hogy a darab hatására néhányan rájönnek: bármikor lehet változtatni, főleg ha szembesülünk az okozott károkkal. A bak végkifejlete nem vidám: nincs happy end. A produkciót úgy terveztük meg, hogy igény esetén ki tudjunk menni vele iskolákba, hogy minél több diák láthassa.
H. Sz.: Az ilyen helyzetnek a való életben sincs soha vége, hiszen aki ilyet átél, az egy életen át hordozza a nyomait magában.
A bak című monodráma április 21-én, 22-én és 28-án látható a TabulArt Szobaszínházban (Flórián utca 43.). Jegyek foglalhatók a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen vagy a 0630/6462435-ös telefonszámon.
Sándor Boglárka

Polgármesteri Hivatal

Cím: Baja, Szentháromság tér 1.
Tel.: +36 79 /527-100
E-mail:
polghiv@bajavaros.hu
További információk…

Baja Marketing Kft.

Cím: Baja, Szentháromság tér 3.
Tel.: + 36 79/322-591
E-mail: titkarsag@bajamarketingkft.hu
További információk…

Tourinform Iroda

Cím: Baja, Szentháromság tér 11.
Tel/fax: (+36) 79/420-792
E-mail:
baja@tourinform.hu
További információk…

Csodálatos Baja 2016.

Jánoska-eresztés
Szezonnyitó Strandfesztivál
Motorcsónak Eb-Vb
21. Bajai Halfőző Fesztivál
További információk…

Hírlevél feliratkozás

Név:* E-mail:*