A víz közelében élő embert az évszakok változása talán még inkább érinti, mint a más tájon élőt. Télen a csipkés szélű jég vonulása, tavasszal a duzzadó életet jelentő áradás, nyáron az enyhet adó fürdőzés, ősszel az elmúlást sugalló víz ereje győzi meg arról, hogy valami örök érvényű közelében él, s annak a mindennapokban részese.
Baja - német nevén Frankenstadt - Bács-Kiskun megye déli részén, a Duna bal partján fekvő kisváros. A megye második legnagyobb városa. Határa átnyúlik a Dunántúlra, érintkezik Tolna megyével, magában foglalja a Gemenci Tájvédelmi Körzet egy részét. Az igen termékeny Bácskai löszhátság nyugati peremének és a Duna széles ártéri síkságának találkozásánál lévő magaspartra települt. Jó minőségű, gabonatermesztésre alkalmas bácskai földek miatt hívták a területet "Kincses Bácskának". Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében Magyarország elveszítette területének 2/3 részét, közte a Bácska nagyobbik része Jugoszláviához került.
Természeti környezete, a város alá hajló Duna-ág rendkívül vonzóvá teszi Baját. Központi tere, a Szentháromság tér, melyet a magyarországi Szent Márk térként tartanak számon, három oldalról beépített, egy oldalról nyitott, a Sugovicára néz, lóhere formában keresztezik az utak.
Az emberi letelepülés alapvető feltétele a víz, s ebben Baja bővelkedik. Nem véletlen, hogy a régészeti leletek az őskortól kezdve bizonyítják az ember jelenlétét. Az előkerült tárgyi anyag igazolja a folyamatos megtelepülést. Előkerültek újkőkori leletek mellett rézkori, bronzkori, vaskori tárgyak is.
A város és közvetlen környéke a honfoglalástól folyamatosan lakott területnek számít. Neve török eredetű, amelyet valószínűleg első birtokosától, Bajától nyert. (Baja jelentése: bika.) A város első hiteles írásos említése 1323-ból való, egy peres okirat, melyben "bajai nemesekről" van szó. Baja birtokosai a középnemesség elitjéből kerültek ki, akik a megyében, sőt olykor a szomszédos megyékben is birtokokkal rendelkeztek.
Arra, hogy milyen jellegű település is lehetett Baja a középkorban, nehezen lehet válaszolni, hiszen az első hiteles adat, mely mezővárosként (oppidum) említi 1472-ből való. Valószínűleg már korábban is az lehetett, hiszen fontos útvonalak csomópontjában található. Itt futott össze a kalocsai, halasi, szegedi, szabadkai és zombori út; továbbá Baja révátkelő és kikötő is lehetett, a bátai révvel szemben a Duna bal partján. A bajai országos vásárra vonatkozó oklevél 1406-ból maradt ránk. Jelentős vásáros hely, igen nagy körzetből vonzotta vásáraira a jobbágyokat. Minden bizonnyal tehát - bár a mezővárosi kiváltságlevél nem maradt fenn - 1472 előtt is mezőváros lehetett.
A törökök 1541-ben megszállták Magyarország középső területét, így Baját is. Egy magyar krónikás így ábrázolja a Bácskát a török hódoltság idején, 1553-ban: "Jó Isten! Mily szomorú képet mutat az egykor legjobb, legtermékenyebb föld; mily elhagyatott itt minden, mennyi vad tanyázik a szántóföldeken és szőlőkben, mily ritka mindenfelé a földműves, ritka az állat, s a pusztaság végtelen."
A török hódoltság alatt Baja járásnak megfelelő közigazgatási székhely (nahije). Evlia Cselebi török utazó leírása szerint Baja vára a "Duna partján erős vár, nagy kikötővel".
A Habsburg császárok vezette felszabadító háborúk 1686-ban érték el a Duna-Tisza közét, s Baján már az 1688-as hadjárat megkezdése előtt megszűnt a török uralom, ismét a Habsburg Birodalom részévé vált. A várost és határát - mint földesúr - a kincstár (kamara) foglalta le magának. I. Lipót császár 1696. december 24-én szabadalmas kamarai mezővárossá nyilvánította. (A dátummal, Ádám-Éva napjával magyarázható Baja címere, mely az első emberpárt ábrázolja a paradicsomi almafa alatt.)
A kamara figyelme valószínűleg azért fordult ilyen korán a város felé, mert a katonai győzelmeket nagyban elősegítették a bajaihoz hasonló folyó menti települések, ugyanis a császáriak gyülekező helyéül szolgáltak, a raktárakban élelmet, takarmányt és tűzifát halmoztak fel, ami szükség esetén a hadsereg rendelkezésére állt.
A felszabadulással azonban nem ért véget a megpróbáltatások sora. A folytatódó harcok, a beszállásolt katonaság ellátása óriási terhet rótt a lakosságra. A Rákóczi-szabadságharcban ( a Habsburg-uralom ellen folyó függetlenségi harc, 1703 -1711 ) Baja a császáriak oldalán harcolt - lévén a kamara tulajdona, lakosságának többsége pedig délszláv -, ezért a kuruc katonák (Rákóczi Ferenc harcosai) több megtorló akciót is indítottak a város és környéke ellen. Ekkor szűnt meg minden Baján, ami még a török hódoltság alatt megmaradt. A folytonos harcok megbénították a termelést, pusztították, vagy menekülésre kényszerítették az embereket.
A török hódoltság, a felszabadító háborúk, a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult vagy elmenekült népesség helyére telepítésekkel, bevándorlással új népesség érkezett, s kialakult Baja sokszínű nemzetiségi összetétele.
A török fennhatóság a karlócai békével (1699) megszűnt Magyarországon, de a Balkán továbbra is uralmuk alatt maradt, s az ott élő keresztény lakosság - félvén a török bosszújától - tömegesen menekült, egy részük a Duna-Tisza közére, s letelepedett a Bácska elpusztított részein. Jelentős számú bunyevác (katolikus horvát népesség) érkezett 1686-ban Markovics és Vidákovics vezetésével. A görögkeleti szerbek Csernovics Arzén pátriárka irányításával 1690-ben jöttek Magyarországra. A XVIII. század derekáig Baján elsősorban délszláv, bunyevác-szerb lakosok éltek.
A Czobor család volt a török hódoltság előtt Baja birtokosa. Czobor Márk 1726-ban bizonyította tulajdonjogát, s a város földesura lett, felvidéki birtokairól magyarokat telepített a visszakapott bácskai területre. A kedvező adottságú város vonzotta a magyar kereskedőket, különösen Komáromból jöttek sokan.
A németek (a mindennapi szóhasználatban a mai napig sváboknak hívják őket) betelepedése a XVII. század végétől a XVIII. századon át folyamatos volt. Az állami intézmények vezetői, a kamarai tisztviselők, a közel egy évszázadon át itt állomásozó alakulatok katonai szükségleteit előállító mesterek németek voltak. A német birodalom területéről történt nagy állami telepítések közvetlenül nem érintették Baját, a környező sváb községek lakói, különösen az iparosok szívesen telepedtek le a városban.
A Duna-parti kereskedővárosban a XVIII. század derekától kezdve egyre fontosabb szerepet játszottak a zsidók. Egy megyei összeírás szerint 1753-ban 10 zsidó család élt Baján, s 1768-ban 16 család engedélyt kapott zsinagóga építésére. A XIX. század első felétől kezdve a zsidóság igen jelentős gazdasági és kulturális szerepet játszott a város életében. Az izraelita lakosság aránya 1900-ban közel 11%.
A bajai uradalom 1750-ben a korszak legnagyobb birtokszerzőjeként számon tartott gróf Grassalkovich Antal tulajdona lett. A város főterén álló, barokk stílusú kastélyát eredetileg a kalocsai érsek építtette, de a köztudatban Grassalkovich-kastélyként őrződött meg. (Ma a városháza épülete.)
A város gazdasági fellendülése ebben az időben felgyorsult. A környék gabonakereskedelmének központja volt, innen indultak a terményekkel megrakott hajók a birodalom távoli részei felé. A XVIII. század elejétől a múlt század közepéig 31 céh kapott működésre engedélyt. A környékbeli falvak lakóinak fontos piaca volt a város. A XVIII. század végén így jellemzik Baját: "Baja nevezetes helység Bács vármegyében. Áll mintegy 600 házakból, melyeknek lakosaik magyarok, rátzok és németek. Bírja ezt a helységet herceg Grassalkovich, akinek itt egy négyszegre épült szép kastélya van, mely többe került két száz ezer forintoknál. Híres heti vásárok esnek benne, melyekre nézve kis Pestnek neveztetik."
A Duna alsó szakasza (Paks és Mohács között) a legmagasabb halászati értékű területek közé tartozik, s a halászat a mezőgazdaság jelentős ágazata volt. Igaz ez a céhes, majd a múlt század 70-es éveitől kezdve az ipartestületi formában működő halászatra is. A halászóvizek nagyobb része a kalocsai érseki uradalom tulajdona volt, 1904-ig zömmel bajai halászok bérelték, ezt követően azonban a tolnaiak. A bajai halászok közül többen jómódú halkereskedővé lettek, s a bajai hal eljutott a pesti piacokig is.
Grassalkovich Antalnak a várossal kötött szerződései kedvező feltételeket teremtettek a polgárok számára. Hasonlóképpen figyelemre méltó a grófnak 1755-ben kelt, a városi közigazgatásról szóló szabályzata. Ebben rögzíti, hogy a bírói tisztséget évente más-más nemzetiségű bajai lakos töltse be, nevezetesen magyar, német, illetve rác (görögkeleti szerb). Grassalkovich Antal intézkedései - melyek a mai kor mércéjével mérve is igen figyelemre méltók - minden bizonnyal hozzájárultak ahhoz, hogy Baja békés és virágzó várossá alakulhasson.
Baja a török hódoltság előtt Bodrog vármegyei helység volt. A felszabadító háborúk után Bács és Bodrog megye között hosszú pereskedés kezdődött, mivel a határokban megegyezni nem tudtak. Végül az áldatlan állapotot az 1802. évi országgyűlésen úgy szüntették meg, hogy a két megyét egyesítették, neve pedig Bács-Bodrog vármegye lett.
A városban 1840. május 1-jén hatalmas tűzvész tombolt, melynek következtében elpusztult 1282 lakóház és 812 melléképület, 5 templom, a zsinagóga és a kórház, s 46 emberéletet követelt a tűz.
Herceg Grassalkovich III. Antal 1841-ben örökös nélkül halt meg. Ezt követően a Szentgyörgyi Horváth család, majd Viczay Károly birtokolta Baját, aki 1856-ban gróf Zichy-Ferraris Félixnek adta el az uradalmat.
Az 1848-49-es forradalom alatt a város nem játszott stratégiailag fontos hadászati szerepet, az európai és a magyar forradalmak szempontjából két jeles személyiséget is adott a történelemnek. Mészáros Lázár az első független felelős magyar minisztérium hadügyminisztere, valamint Türr István - aki az olasz egység megteremtéséért Garibaldi oldalán harcolt - Baja város szülötte. Türr István nem vett részt a magyar szabadságharcban, de a kiegyezés után jelentős szerepet játszott Bácska mezőgazdasági életének fellendítésében. (Türr István kezdte meg a Panama-csatorna és a Korinthoszi-csatorna építését.)
A város önálló élete 1862-ben kezdődött, mikor 722 000 forintért megváltotta magát a Zichy családtól. Baja 1873-ban törvényhatósági joggal felruházott város lett. Első polgármestere a zsidó származású Hauser Mór. Amennyiben meghatározható egy állandóan változó város lelkisége, úgy Bajára - éppen sokszínű nemzetiségi és vallási összetétele miatt - talán a tolerancia a legjellemzőbb.
Baja fejlődése a múlt század közepétől kezdve lelassult. Amilyen arányban nőtt a vasutak, különösen az elsőrendű, egyes országrészeket összekötő fővonalak jelentősége, olyan arányban vesztette el Baja a térségben gabonakereskedelmével és kisiparával játszott vezető szerepét. Nem vesztette el azonban az oktatás, a kultúra szempontjából meghatározó jelentőségét.
A Dunántúllal összekötő vasúti híd 1909-ben elkészült, s bár Baja fontos hídvárossá vált, de gazdasági fellendülést mindez már nem hozott, hiszen az első világháború után Bács-Bodrog vármegye nagyobbik része Jugoszláviához került, Baja határszéli várossá vált.
A mindennapokról, a társasági életről a XIX. század előtti időkből alig tudunk valamit. Az 1803-ban alapított bajai Czéllövész Társulat a város legrégibb egyesülete. A városi tanács által adományozott területen a tagok adakozásából épült fel az első faház a lövészethez és a társas összejövetelekhez. A város déli részére 1835-ben költözött az egyesület, ahol a tanács 10 holdnyi homokos területet biztosított számukra. A Lövőház a társasági élet központjává vált. Homlokzatán a következő felirat volt olvasható: "Polgár légy hazavéd! e szép célt elérni tanuld itt!" A bajai Céllövész Társaság festett lőtáblái a múzeumba kerültek, s őrződtek meg napjainkig. A Céllövész Társulat fennállásának 100. évfordulóján (1903) készült fénykép a "békeévek" hangulatát tükrözi.
Baja az első világháború után, 1918. november 13-án szerb megszállás alá került. A trianoni békeszerződés aláírásával –1920. június 4. – kialakulnak a megcsonkított ország körvonalai, de Baja és környéke csak 1921. augusztus 20-án kerül vissza Magyarországhoz.
Az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó uralkodóját, a trónfosztott IV. Károlyt és feleségét, Zita királynét 1921. november 1-jén különvonattal hozták Bajára, itt szálltak át egy brit monitorra, s hagyták el Magyarországot. A rakparton szerény emlékművet állított a város a következő szöveggel: "IV. Károly Magyarország Felkent Apostoli Királya e helyről hagyta el hazáját és szállt hajóra, hogy az ellenség számkivetésbe vigye őt. Erről emlékezvén Magyarok tanuljátok jobban szeretni a hazát, mint ahogy egymást gyűlölitek."
Bács-Bodrog vármegye nagyobbik része tehát a trianoni szerződés (1920) értelmében Jugoszláviához került, közte a megyeszékhely, Zombor is. Az új közigazgatási egység, Csonka Bács-Bodrog vármegye megyeszékhelye Baja lett, s a két háború közötti időszak mércéjével mérve jelentős fejlődést mutatott. A második világháború alatt a trianoni döntés által elszakított és Jugoszláviához került megye Magyarországhoz történt visszacsatolásával Baja 1941-ben elvesztette megyeszékhely státuszát.
Magyarország német megszállása után (1944. március 19.) megkezdődött a zsidók gettókba kényszerítése majd elhurcolása. Baja polgármestere, dr. Bernhart Sándor mindent megtett, hogy enyhítsen a zsidók szenvedésein, a városban az antiszemitizmusnak nem volt bázisa.
"A helyi zsidókat a zsinagóga és más hivatalos épületek körüli utcákban koncentrálták. A polgármester, dr. Bernhart Sándor nagyon tisztességes ember volt; nem volt hajlandó hivatalos gettót létesíteni, vagy megtiltani a zsidók bevásárlással és más célokkal kapcsolatos, viszonylag szabad mozgását." (Randolph L. Braham: Magyar Holocaust). A bajai izraelita hitközség pedig eképp méltatja Bernhart Sándort: "Mi - megmaradt bajai zsidók - ezt neki meghálálni nem tudjuk, de soha el nem feledjük. Emlékezni fogunk mindig kivételes emberi nagyságára: a nemzettestből való kivetettségünk keserves idején volt egy férfiú, a sok között oly kevés, aki megérdemelte az EMBER nevet."
A második világháború alatt ugyan nagy károkat nem szenvedett a város, a stratégiailag fontos Duna-hidat azonban a szövetséges légierő 1944. szeptember 21-én felrobbantotta. A bajai ferencesek háztörténete erről így ír: "Ma bombázták másodszor Baját, a hidat eltalálták. Összeláncolt bombák voltak. Telitalálatot kapott a híd, mindkét parton leszakadt, lóg a vízben. A Duna közepén áll még két ív. Iszonyú erejű bombák voltak, mint valami finom, könnyű dolgot terhelte meg a vasrészeket, s csavarta össze. A ládagyár is kapott bombát, kb. 180 esett összesen. Több halott volt. Egy katonai menetszázad épp akkor ért a hídhoz, köztük is többen meghaltak."
Baján, a volt Vaskúti úti laktanya területén nagy hadifogolytábor volt, ahonnan magyar és német katonák tízezrei indultak a Szovjetunió lágereibe. Az áldozatok száma ma sem ismert. Az 1948-ban felállított emlékmű 1023 halottat említ, más becslések szerint 4000-8000 volt az elhunytak száma.
Nemcsak hadifoglyokat, hanem német származású polgári személyeket is- köztük sok nőt - elhurcoltak 1945 elején a Szovjetunióba kényszermunkára (málenkij robot). A magyarországi németek nagy részét - a kollektív bűn és büntetés elve alapján - 1946-47-ben a győztes nagyhatalmak potsdami értekezletén elfogadott megállapodás értelmében Németországba telepítették. Hiába tiltakozott a németek kollektív büntetése ellen Baja város tanácsa.
Magyarország a második világháború után a Szovjetunió befolyási övezetébe tartozott, s megindult szovjet mintára a szocializmus építése, mely áthatotta a gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden területét, a mindennapok életét. Bár az 1945-ös választásokon még a polgári Kisgazda Párt szerezte meg a szavazatok több mint felét, 1947-ben már a kommunista párt veszi át a vezető szerepet a törvényhozásban és a kormányban is. A "fordulat éve", 1948, egyesül a Szociáldemokrata és a Kommunista Párt, s ezt követően kiszorulnak a szociáldemokraták és más polgári pártok is a hatalomból.
A második világháború vége katasztrofális gazdasági helyzetben érte az országot. Meg kellett fékezni a hatalmas inflációt, s 1946-ban megjelent az új, értékálló pénz: a forint. (A világ máig legnagyobb címletű bankjegye az egymilliárd billiárd pengő.) A lebombázott bajai Duna-hidat 1947-ben adták át a forgalomnak.
Az 1956-os forradalomban a demokratikus átalakulásért folytatott hősies és vérbe fojtott harcával Baja is kapcsolódott az országos eseményekhez. A szovjet uralom szimbólumainak ledöntése mellett Baján építették fel Magyarország első, forradalmat dicsőítő emlékművét 1956 októberének végén a Déri-kertben ifj. Éber Sándor tervei alapján.
A második világháború végétől Baja ismét megyeszékhely volt, de az új közigazgatási rendszer kiépítésével az 1950-ben létre hozott Bács-Kiskun megye székhelye nem Baja, hanem Kecskemét lett. Magyarország legnagyobb megyéje két különböző világ összekapcsolását jelentette: a Duna-Tisza közi Alföldét, és a bizonyos mértékig inkább a polgárosultabb Dunántúlhoz hasonlító Észak-Bácskáét. A megye etnikai képét, hagyományait, kulturális örökségét tekintve a mai napig kétpólusú. Az egyik pólust éppen Baja képviseli, mely átmenet a Dunántúl és az Alföld városai között, sajátos bácskai hangulatot áraszt, s ezzel egyedülálló az országban.
Merk Zsuzsa történész főmuzeológus
Türr István Múzeum

Polgármesteri Hivatal

Cím: Baja, Szentháromság tér 1.
Tel.: +36 79 /527-100
E-mail:
polghiv@bajavaros.hu
További információk…

Baja Marketing Kft.

Cím: Baja, Szentháromság tér 3.
Tel.: + 36 79/322-591
E-mail: titkarsag@bajamarketingkft.hu
További információk…

Tourinform Iroda

Cím: Baja, Szentháromság tér 11.
Tel/fax: (+36) 79/420-792
E-mail:
baja@tourinform.hu
További információk…

Csodálatos Baja 2017.

XXII. Bajai Halfőző Fesztivál
Best Of Musical
Mágnás Miksa
Operagála
További információk…

Hírlevél feliratkozás

Név:* E-mail:*